A készpénzforgalom alakulása

A pénz hazai története

A pengő a II. világháború alatt, majd azt követően olyan mértékben inflálódott, hogy új valuta - a forint - bevezetése vált szükségessé.

1946. augusztus 1-jén került bevezetésre a forint, váltópénze pedig a fillér nevet kapta.

A rendelet a forintvalutát az aranyhoz kötötte: 1 forint = 0,0757 gramm pénzlábbal, így 1 kg arany 13.210 forintnak felelt meg.

A forint szilárdságának biztosítására új ár- és fogyasztási szintet kellett kialakítani.

Az új árszínvonal (a pénz belső értéke) és a forint pénzlába (külső értéke) közötti kapcsolat feltételezésével összhangot kívántak teremteni a fizetőképes kereslet és a rendelkezésre álló javak mennyisége között.

A stabilizáció megszilárdítása céljából a forgalomba kerülő pénz mennyiségét 1 milliárd Ft-ban határozták meg (bankjegyplafon).

A gazdaság pénzellátása központilag szabályozott, szelektív deflációs pénzteremtés útján történt.

1949 végéig a bankjegyállomány fokozatosan emelkedett, és bár az árszínvonal növekedése is jelentős volt, a bankjegyállomány ekkorra elérte a gazdaság számára indokoltnak tartott szintet.

Az MNB 1948 májusában pénzforgalmi és hitelezési monopóliumot kapott.

Az egyszámlarendszer bevezetésével, ahol minden vállalat teljes pénzforgalmát az MNB-n keresztül kellett lebonyolítania, megvalósulhatott a szigorú ellenőrzés.

1951. január 1-jén elrendelték, majd 1952 februárjában hatályon kívül helyezték a forgalomba kerülő készpénz mennyiségének módszeres tervezését.

A forint vásárlóereje 1960 és 67 között csak 1,8%-kal csökkent.

1968-ban új gazdaságirányítási módszerre tértek át, melynek keretein belül a forinttól aktívabb szerepet vártak: a készpénzállomány és forgalom jelentősen növekedett, a személyi jövedelmek és azok készpénzhányada szintén emelkedett, és a kötöttáras fogyasztási cikkeket szabadárassá tették.

1969-ben kibocsátásra került az 500 Ft-os bankjegy. Ebben az időben a jegybank monopóliuma kiterjedt az érmekibocsátásra is (korábban a PM végezte), és megszűntek a pénzforgalomra vonatkozó korlátozások.

1983-ban 1000 Ft-os, 1990-ben 5000 Ft-os bankjegy, majd 1992-ben 100 és 200 Ft-osok kerültek forgalomba.

A rendszerváltással módosultak az állami szimbólumok is, ezért a régi bankjegyeket és érméket kivonták a forgalomból 1992 és 1999 között. Az infláció miatt a fillér is kivonásra került 1993-ban.

2008-ban pedig már az 1 és 2 Ft-os érmékre is ez a sors várt.

Az elmúlt 2 évtizedben a forgalomban lévő készpénzmennyiség a többszörösére emelkedett, amit az infláció, a kedvezőtlen konjunktúra, a nem kielégítő fizetési fegyelem és a feketegazdaság okozott.

 

 

 

 

Oldal: A készpénzforgalom alakulása
A mai modern pénz kialakulásának története napjainkig! - © 2008 - 2024 - penztortenet.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat